A szivárgó cserépedény

Kínában egy víz hordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott .Az egyik edényen volt egy repedés,míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény, már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, mindennap a víz hordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.  

Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a víz hordozót a pataknál. Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A víz hordozó így válaszolt a cserépnek: 
-Észrevetted, hogy az ösvényen a virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy,akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.   

Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és a hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, és meglátni a jót másokban. Hisz Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van.