Az ablakon kinézve...

Két, súlyosan beteg ember feküdt
ugyanazon kórteremben.

...Egyikük minden nap délután
felült az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel megmozgassa a szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak
feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről,
gyerekekről, a katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos
ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt,
minden délután, amikor felült, azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte közvetí-
teni a másiknak, mit lát az ablakon át
a kinti világból.

A másik ágyon fekvő embert egy idő után
szinte csak ezek a színes beszámolók
tartották életben,már alig várta őket,
ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített
parkra nézett.

Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon és
gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal
rajta.

Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyá-
sok mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti
világot, a másik, folyton fekvő behunyta a
szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a
parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.

Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,
maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában,
mert az éjjel csendben elaludt örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az
elhunytat

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte,hogy a másik ágyban
fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve
őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult
az ember és megdöbbenve látta
:..........az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott
szobatárssal,hogy olyan szépnek festette le az
ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem
láthatta a falat sem .

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta
a férfinak
Tanulság:

Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem
törődve saját helyzetünkkel.

Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold
össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem
vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap az élettől, így becsüld meg a
napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson -
véges !!!

Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját, de
szerencsét hoz Rád, ha továbbítod azoknak, akiket
kedvelsz és szeretsz.


Üdv: Bőjte László
bojtelaszlo@gmail.com