A
halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és
találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő
országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért
jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott
volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát,
például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság,
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és
zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt
mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a
dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia.
Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna
vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több
pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna
tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait,
közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy
saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből
Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt
is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már
milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. -
Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy
távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy
forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni
a barátaival zenélgetni kicsit...
Elgondolkodtató történet, hogy mire ösztönöz a mai társadalom... :)
