Békaverseny

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra... Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak. -Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre. -Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra. -A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról. Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért. -Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt. A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták. -Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka. -Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka. -Gyakoroltál? - szegezte neki a kérdést a farkas. Csakohogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET. Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát. Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt sulykolják belénk. Tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Forrás: Joportal.hu

Sorsdöntő emberek sorsdöntő találkozása

A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt.
Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz.
Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.
Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.
Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára.
Egy elegáns nemesember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.
-Szeretném megfizetni neked - mondta, - hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem - válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
- Ez a te fiad? - kérdezte a nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a farmer.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.
ÍGY IS LETT!
Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary's kórház orvosi karán Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kiváló Sir Alexander Fleming,a penicillin feltalálója.
Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott.
És ekkor mi mentette meg az életét?
A penicillin!
Hogy hívták a nemesembert?
Lord Randolph Churchill.
És a fiát?
Sir Winston Churchill.

Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár!
Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.
Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.
Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.

Ahol Szeretet van...

A Jólét, a Siker és a Szeretet vendégségbe mennek.
“A ház ura itthon van?”, kérdezték.
“Nem”, válaszolta az asszony. “Nincs itthon. ”
“Akkor nem mehetünk be, felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
“Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!”
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket”
“Együtt nem mehetünk be a házba, ” felelték.
“Miért nem?” kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: “Az ő neve, Jólét, ” mutatott egyik barátjára,
majd a másikra mutatva azt mondta, ” Ő a Siker és én vagyok a Szeretet. ” Majd így
folytatta. Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket
akarjátok behívni. ”
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj
megörült. , , Ez nagyszerű!!”, mondta. , , Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd
jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!”
A felesége nem értett egyet. “Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?”
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. , , Nem lenne
jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!”
“Hallgassunk a menyünkre, ” mondta a férj a feleségének.
“Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!”
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, , , Melyikőtök Szeretet? Kérlek,
gyere be, és legyél a vendégünk. ”
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték
társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert, , , Én csak Szeretetet
hívtam, ti miért jöttök?”
Az öregek egyszerre válaszoltak: “Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik
kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda
mi is vele tartunk. ”
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!

Egy hittel tett jószándékú cselekedet és a gondviselés

A közeliekkel történt egy érdekes eset, ami számomra hatalmas tanulság a mai napig: Édesapám egyik testvére a főszereplő, aki a kedvenc nagybátyám is volt egyben, egy egyszerű ember nagy szívvel, Isten nyugosztalja, mert már nincs köztünk, ő mesélte korábban egy náluk tett látogatásom alkalmából. A kilencvenes évek közepén, a nyugdíjas évei elején esett meg vele az eset, amikor itt Romániában a lej értéke rohamosan csökkent. Ketten a feleségével éltek itt Domokoson, hisz gyerekük nem született, szerény körülmények között, hisz a TSZ-ben voltak állatgondozók, így kevéske volt a nyugdíjuk, amit a kis gazdaságukkal pótoltak, és csak addig nyújtózkodtak, amíg ért a takarójuk. Lehetett volna többjük is, de ők igényeik szerint olyan munkából éltek, amit mindig is szerettek, makulátlan szívvel és teljes lélekkel.

Azon a nyári vasárnap reggelen a bátyám felesége - akit Ángyinak szólítottuk - elmondta reggeli közben, hogy csupán 5000 lejük van még, ez akkor kettőjüknek a heti kenyerének ára, egyéb a kamrából és a pincéből kikerül, így kihúzzák a hétvégéig, akkor kapnak újra nyugdíjat. A reggeli után nemsokkal bekopogtak, hogy leégett XY gazdasági épülete és adományokat gyűjtögetnek. Felénk az a szokás, hogy ha a faluban tűz van, akkor utána a szomszédok, ismerősök a rá következő vasárnap gyűjtenek a porul járt családnak. Ekkor a kérés hallatán megkérdezték szokás szerint, hogy átlag ki mennyit adományozott mire a válasz az volt, hogy általában 5000-et. Ángyi, mint a kasszernő szomorúan nézett a férjére, mint a ház urára, aki bólintott, és hozzá tette, hogy "Add oda." A gyűjtögetők tisztességesen megköszönték, és a füzetjükbe felírták, aláíratták majd távoztak. Kettejük között egy rövid párbeszédben tisztázták, hogy ez volt a heti kenyerük ára, majd Bátyám megnyugtatta Ángyit, hogy még egy napra van kenyér, aztán majd lesz valahogy...

Hétfőn nálunk piac nap van, ide főleg akkoriban illett elmenni, még akkor is, ha semmit nem akart vásárolni az ember és ugye mint nyugdíjas ráértek, ott a piacon sok mindent hall és lát az ember, találkozik rokonokkal ismerősökkel. Bátyám is elment és egy adott pillanatban odajött hozzá valaki, aki tőlük az elmúlt évben megvásárolt egy kotlót és a fészekalj csirkét (annyi csirke, ahány tojás befér a tyúk alá, átlag 15, attól függően mekkora a tyúk). Az illető elmondta, hogy a csirkék olyan sokat tojtak az elmúlt hónapokban, hogy a tojásokból még eladni is jutott, és nagyon elégedettek a vásárral és örvend, hogy találkoztak, mert még rá akar pótolni a csirkék akkori árára, és adott neki 5000 lejt. Kapták mindezt akkor, amikor az utolsó lejüket odaadták jótékony célra. Hát ilyen az Isteni Gondviselés annak, aki hittel bátran cselekedik.

A Tükör törvényei:

1; Minden, amit a másikban kritizálok - ami ellen harcolok -, az bennem van.
2; Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál - és azt sértőnek találom -, az nincs feldolgozva bennem.
3; Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni - és, ha ez engem nem sért -, akkor az az Ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.
4; Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

"Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt."

Dalai Láma

Erre vonatkozik Jézus tanítása is miszerint meglátjátok a másik szemében a szálkát és nem veszítek észre a saját szemetekben a gerendát.

Pokol és Mennyország - Zen történet

Történt egyszer a középkori Japánban, hogy egy gazdáját vesztett szamuráj megbolondult, és tébolyultan kezdte keresni a megváltást lelki fájdalmaira.  Ahogy halászfaluról halászfalura vándorolt, meghallotta, hogy él valahol egy Zen tanítómester, aki minden kérdésére választ tud adni. Elindult hát megkeresni őt.  Hosszú vándorlás után találta meg a mestert, és türelmetlenül rontott be kunyhójába.  A mester éppen meditált, lótuszülésben, lehunyt szemmel.  Az őrült szamuráj rárivallt a mesterre:
-Azonnal áruld el, mi a pokol és mi a mennyország!
A Zen mesternek szempillája sem rebbent, folytatta tovább a meditációt lótuszülésben.  Ekkor a szamuráj elővonta kardját, és azt üvöltötte:
-Megöllek ha nem válaszolsz! 
-Egy olyan ostoba szamuráj mint te úgysem fogná fel a magyarázatot. - szólt csendes nyugalommal a mester.  Erre a szamurájt elöntötte a düh, éktelen haragra gerjedt és elhatározta, megöli a Zen tanítómestert. Felemelte kardját, hogy lecsapjon rá és szétkaszabolja, de az utolsó pillanatban a Zen mester ismét megszólalt: 
-Ez a pokol.  Ebben a pillanatban a szamuráj hirtelen megértette, amit semmilyen magyarázatból nem értett volna meg. Megértette, hogy a pokol csak az ő fejében létezik, és elkezdett végtelen hálát érezni a Zen mester iránt, aki életét is kockáztatta azzal, hogy magára haragította őt csak azért, hogy ő megérthesse, mi a pokol. 
-Ez pedig a mennyország. - mosolyodott el lassan a Zen tanítómester. 

Csaba testvér és a 9 diófa

Egy idős néni áll a tavaszi
zimankóban az út szélén, fején karton
kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megállok,
felveszem   a nénit, és elkezdünk társalogni.

      Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra.
      Kérdés nélkül elkezd mesélni:

 -  Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát,
locsoltuk a közeli
patakból. Egy még abban az évben kiszáradt,   de  a többi gyökeret
eresztetT. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.
Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a
szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész
szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem
a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót
és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban   nagyon hamar el   tudom
adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha
nem,    ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak
tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És
most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis
facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk
ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben
biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot... "

Az autó halad a tavaszi verőfényben...
A néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek.

Nemsokára a piacnál fékeztem és megálltam.
Az utasom a reszkető kezével egy fél kilós   zacskó  dióbelet csúsztatott
az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott:
vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat, aki a
diófákat ültette...

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a
dióbelet nézem:      az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre.

Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam
és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken
áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama
anyagi gondjaira.

Járható út.. Megyek, én is veszek tíz facsemetét!

Szeretettel,
Csaba testvér